Ambrus Lajos – Kesselyák Rita: Kis magyar pomológia

Az Agárdi Pálinkafőzde a megalakulása óta eltelt tíz esztendőben mindig lázasan kutatta a különböző magyarországi gyümölcsökben rejlő egyedi ízeket és ezt a maga módján, „koncentrált” formában meg is próbálta a pálinka szerető közönséghez eljuttatni. Ezeket az ízeket általában magyar nemesítésű vagy Magyarországon régen meghonosodott gyümölcsökben találtuk meg. Most rendhagyó módon nem folyékony, hanem nyomtatott formában szeretnénk bemutatni néhány régi, de szerencsére újra felfedezett almafajtát , amit barátainkkal egy szép album formájában adunk közre.

A kiadvány ünnepélyes bemutatóján L. Simon László az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Czerván György a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára köszöntötte a megjelenteket.

Hiánypótló művet tart kezében az olvasó: 30 festményről ( akvarell) készült nyomatot, Kesselyák Rita képzőművész alkotásait, valamint az ábrázolt almafajták leírását s azok értelmezését Ambrus Lajos író tollából. Régi, őshonos gyümölcsök szerepelnek e válogatásban; ilyen típusú munka régen látott napvilágot. A kiadás közvetlen ihletője a Kertészet című folyóirat 1937-ben elindult Pomológia című sorozatvállalkozása volt; legelső albumukban Kochné Klopper Erzsébet 40 színes almafestménye mellé Horn János leírását és Rapaics Raymond előszavát jelentették meg.

A régi, klasszikusnak számító biodiverzitás (sokféleség) a posztmodern kor embere előtt szinte feledésbe merült. De mintha manapság hívó szó volna, sok egyéb mellett, a régi gyümölcs – egy elfelejtett, ezerarcú gazdagság felemelkedésére. Almák, körték, barackok és cseresznyék demokratikusan tarka sokasága – az “eltűnt idő nyomában”. Ki ne emlékeznék (vagyis: ki emlékszik

még?) az élet efféle apróságaira, mint a Fontos almára, a Szentivánira, vagy a “török iga emlékére”, a Sikulaira? Ismerős-e még a Masánszky, a Bőralma, a Citromalma, a Selyemalma, aztán a Jegesalma vagy az izgató nevű Leánycsecsű alma? A Sóvári, a Darualma és a Pogácsaalma?

Netán a Zöld ringlóra, a Fűzalmára, a Csörgőalmára, a Téli piros kálvillra és az erdélyi almák büszkeségeire, a Batulra és a Pónyikra? A Budai Domokosra? Vagy a különféle páris almákra? Marosszéki piros páris / Ojan piros a rózsám is / Útra kelek, megkeresem, / Hol eprész az én kedvesem. / Ketten szedünk egy kosárba, / Majd elaggyuk a vásárba, / Főkötőt veszünk belőle, / Enyim lesz ő jövendőbe.

Bár a lista erős sodrású, mégis, cseppben a tenger, e munka arra is utal, hogy csupán almából még ma is több mint 15 ezer fajta létezik a világon. S hogy a hazai gyümölcsészet talán legnagyobb alakja, Bereczki Máté az Aradon 1877-től kiadott négykötetes Gyümölcsészeti vázlatokban is több mint ezer hazai és idegen eredetű gyümölcsöt írt le. Ahogy ő maga mondta, azért, hogy “édes hazám jóllétét szerény munkám által sikerüljön nekem is némi részben bár, előmozdítanom”.

Ma egy talán újraéledő műfaj legelső darabja látott napvilágot mindösszesen 300 példányban – remélhetően e munka hasonló intenzitással és munkakedvvel tovább folytatódik.

Szerkesztők: Bánfi Tamás és Szabó László

Bővebb információért hívja a 22/579-164 telefonszámot.